Miért érdekes?

Az erőforrások – és ide nemcsak az energiahordozók tartoznak, hanem pl. az ökológiai rendszerek, mint „szolgáltatók”, és a talaj is – használatának intenzitása várhatóan a jövőben is növekedni fog, gondoljunk csak az emberi populáció növekedésének mértékére, és növekvő igényeire. Az ember, megjelenése óta, jelentős hatással volt a bioszféra anyagforgalmára, a jelenleg is zajló klímaváltozás is ennek következménye. A klíma és annak változásai, tapasztalhatjuk, jelentős hatással vannak a földfelszíni életre. Ám ennek a fordítottja is igaz: a felszínen és a felszín alatt zajló folyamatok is hatnak az atmoszféra működésére. A különböző komponensek között zajló anyagáramok megértésével közelebb kerülhetünk a jelenleg zajló klímaváltozás okainak tisztázásához és a változások esetleges lassításához, ami jelenleg az egyik legfontosabb célkitűzés a klímapolitikában.

2018. február 23., péntek

Kockás terítő vagy Kultúrsivatag

Mozaikos táj vagy szembántó sárga

Olvasás ideje: 2 perc

Toszkán-táj
Mi gyönyörködteti a szemet? Mit jelent a szép táj? Egyre inkább előtérbe kerül a táj vendégmarasztaló hatásának értékelése, javítása. Ezt a nehezen megfogható esztétikai értéket, elsősorban a vendégéjszakák számából, illetve az adott kistérségben szervezett programok mennyiségéből kalkulálják. Adott tehát egy mozaikos, növényzettel borított táj, ami lehetőség szerint nem sík és magas a reliefenergiája -magyarul dimbes-dombos. Ilyen tájon szívesebben tartózkodunk, mint egy repceföld közelében. A monokultúrás növénytermesztés egyhangúvá teheti a tájat, de hogy kinek mi a sok és unalmas az személyenként változik. Legtöbbször a domb- és hegyvidékeken erre ösztönösen ráéreznek az ott lakók, de egy kicsit több odafigyeléssel az Alföldi búza-, kukorica- és repcetáblák is mozaikosabbá tehetők egy-egy fasorral. Az agroturizmus növekedése a síkvidéken is ígéretes, ott ahol gyümölcsfák és virágok szegélyezik az utcákat. Ahol girbe-gurba, karbantartott földutak szegélyezik a szántókat. Erre támogatás is felvehető. Érdemes egy kicsit több erőfeszítést tenni a környezet mozaikosabbá tételére. Jó példa az Alföldi Kéktúra, ami mentén bejárhatjuk az ország laposabb részeit, folyók, rétek és aranysárga búzatáblák között.   

Canola

Olvasnivaló:





2018. február 16., péntek

Porból lettünk...Pulvere est et in pulvere reverteris

A gyepégetés, mint agrotechnikai módszer


A debreczeni legelőkönyv részletesen rendelkezik a pásztorok teendőiről. Azon belül is mind az acatolásra, mind az égetésre kötelezték őket. Az avaros, alullegeltetett gyepet, szélcsendes éjszakán  felgyújtották, ügyelve arra, hogy maradjon annyi avaros -bundás- rész, ahol áttelelhetett a jószág. 



Rendszeresen felmerül, mind élőhely-fenntartási (ökológiai szemlélet), mind gazdálkodási (legeltető szemlélet) megközelítésben, hogy van-e helye a gyepkezelési eljárások között az égetésnek. Annak ellenére, hogy sokan kapcsolatba hozzák a klímaváltozást az erdő- és gyepégetéssel, mégsem egyértelmű az összefüggés

A mi megfigyeléseink is igazolják a hamu vitathatatlan jótékony hatását. Egy Kunszentgyörgyi legelő teljes növénytakarója porrá éget és csak a fekete, "vulkanikus" táj maradt. 10 nap és 2 kisebb esőt követően, azonban kizöldült a táj. A pázsitfüvek erőre kaptak és gyors növekedésnek indultak.



Az égetés gyomszabályozó szerepe megkérdőjelezhetetlen és a hamuból könnyen hozzáférhető foszfor és kálium hosszú ideig tápanyag-depóként szolgál a pázsitfüveknek.

2018. február 9., péntek

Mit eszik a hód?

A lignin esete a cellulózzal


Olvasás ideje: 2 perc

Úgy esett, hogy egy konferencián találkoztam Fekete Sándor György professzorral. Alaposan átbeszéltük a szárazanyag-felvétel és az emészthető rostok kérdéskörét. Szóba került a cellulóz és a lignin, illetve azok emészthetősége is. És ezen keresztül felmerült, hogy egy olyan állat mint a hód, vajon mit kezd azzal a rengeteg fával, amit betermel egy-egy fa kidöntésekor. A rövid válasz: Semmit! Bevallom én is abba a csoportba tartoztam, akik naívan úgy gondolják, hogy a hód (Castor fiber) - latinosok, angolosok figyelem fiber = Rost! - az egyetlen melegvérű állat, ami képes lebontani a lignint. Ez persze sokakban felmerült korábban is. Fel is boncoltak jópár egyedet, hogy megfejtsék a titkot. De a válasz prózaian egyszerűnek bizonyult. Táplálkozás során, ez az építőmester méteres fákat is kidönt. Elsősorban a fák kérgét és hajtásait fogyasztja, de óhatatlanul lenyeli az egyébként, számára is emészthetetlen fatestet (xilém) is. A valódi táplálékot a fa háncsa (floém) jelenti, aminek cellulóz és szénhidrát tartalmával már elboldugulnak az emésztőenzimek. Így is az elfogyasztott cellulóz csupán harmada hasznosul. Tehát igaz ugyan, hogy a szőrös gátépítő fát eszik, de ő sem boldogul a természet acéljával a ligninnel. Egyedül gombák és néhány baktérium képes feldarabolni a lignint, fogyasztható darabokra, amivel már az állatok (pl. termeszek) is elboldogulnak.

De ha kedvünk támad levezetni a stresszt, akkor már tudjuk kihez forduljunk itt 😉

Ha tudni szeretnéd, hogy valójában mit eszel, amikor vaníliás sütit majszolsz vagy fejfájás gyötör akkor fedd fel a valóságot itt.  

És ha munkaerő hiánnyal küzdenél a marháidnál, ne keress tovább! A megoldás egy HÓD!

2018. február 8., csütörtök

Klímaváltozás-tagadás és személyiség



A klímaváltozás-tagadás hátterében a hierarchikus hatalmi struktúrákhoz való ragaszkodás, valamint különböző személyiségjegyek, mint az empátia alacsony szintje és az erős dominancia-igény állhatnak. 

Egy érdekes rövid hírre bukkantam egy lapban. Megkerestem a hivatkozott cikket, gondoltam, érdemes a témát alaposabban bemutatni.
A cikk szerzői szerint a mitigációs stratégiák hatékonysága részben valószínűleg azért csekély, mert a klímaváltozás tényét máig sokan vitatják, sőt, elutasítják. A tanulmány 221 résztvevő kikérdezésén alapult, a kérdések között, melyek a dominancia, a természettel való kapcsolat, az empátia, a klímaváltozás-tagadás szintjeit igyekeztek mérni, ilyenek szerepeltek: 
  • ·         „Valószínűleg jó dolog, hogy bizonyos csoportok feljebb, mások lejjebb vannak.”
  • ·         „Az emberiségnek uralkodnia kell a természet felett.”
  • ·         „Az állatok alacsonyabb rendűek, mint az emberek.”
  • ·         „A társadalom igazságos.”
  • ·         „Ragaszkodom ahhoz, hogy mások is úgy csinálják a dolgokat, ahogyan én.”
  • ·         „Melegszívűnek gondolom magam.”
Az adatok alapján modellezték a változók kapcsolatait, a lehetséges ok-okozati összefüggéseket, és ezek alapján állapították meg a személyiségjegyek, társas viszonyulások és a klímaváltozás-tagadás alábbi magyarázatát:
A klímaváltozás-tagadás hátterében a kutatás szerint a társas dominancia-viszonyok (SDO: social dominance orientation) állhatnak: azok a személyek, akik klímaváltozás-tagadók, erősebben ragaszkodnak a társadalmi egyenlőtlenségek fennmaradásához, vagyis a hierarchikus hatalmi struktúrákhoz, valamint a természet-ember viszony tekintetében az ember kiaknázó, fölényes helyzetét tekintik természetesnek. Vagyis, kevésbé hajlandóak a klímaváltozást ember okozta ténynek elfogadni, hiszen bármilyen beavatkozás azzal járhat, hogy a társas és a természettel szembeni hierarchia felbomlik.
Két fő személyiségjegy áll szoros kapcsolatban az SDO-val: az empátia és a dominancia-igény. Az empátiával reciprok a kapcsolata, aki nem empatikus, az nem látja a klímaváltozás következményeit problémának, különösen akkor nem, ha őt közvetlenül nem is érintik. A dominancia-igény ezzel szemben együtt mozog az SDO-val: a hatalomhoz, kontrollhoz, erőhöz való ragaszkodás, a másokkal és a természettel szembeni fölény elvesztésének féltése a klímaváltozás-tagadás egyik fő oka.
A cikk megemlíti, hogy Svédországban, a vizsgálat helyszínén alapvetően eléggé környezetbarát a társadalom hozzáállása, és a kulturális kontextussal változhatnak az eredmények. Záró gondolata az, hogy fontos lenne a domináns, cselekvési és döntési helyzetben lévőkkel megláttatni, hogy a klímaváltozással való foglalkozás nem veszélyezteti a szociális hierarchiát, illetve tisztán mindenki számára előnyökkel jár.

2018. február 2., péntek

Árnyék, szárnyék, tájék

Agro-erdészet szerepe a legeltetésben


Olvasás ideje: 3 perc

Az agro-erdészet mostanában újra „terítéken” van, köszönhetően egy kiírt pályázatnak és a megújult NAK-ERTI együttműködésnek (Fórum).

Fontos téma, mivel szárad az ország. Öntözni kellene, de arra nincs pénz. Marad a talajnedvesség megőrzése, illetve a csapadék talajbani tárolása. Ja és, hogy miért agro-erdészet? Elsősorban a mikroklíma miatt. Ősi igazság, hogy az erdőszélen, fasorok mellett hűvösebb, következésképpen nedvesebb a levegő. A fák közelsége csökkenti a légköri aszályt, ami jó hír a kukorica és búzatermesztőknek. A másik előny, hogy a fák gyökerei is több nedvességhez juthatnak, egy búzatáblának köszönhetően (vagyis inkább annak vetését megelőző talajmunkák miatt). Kettős rendszerről van szó, amiben szántóföldi kultúra együtt fejlődik a fákkal. A fasorok 5-10 évente, a szántóföldi kultúrák pedig akár évente is hasznosíthatók (lucerna esetében ez akár 6 év is lehet). Persze nemcsak fasorokról és búzáról lehet szó, hanem facsoportokról, sőt magányos tölgyekről, gyümölcsfákról is, egészen az energiaültetvényekkel bezárólag. Nehézséget okozhat a nagy gépekkel való mozgás, a betakarítás vagy talajmunkák idején, de a megfelelő rácshálózatot tartva ez nem jelent megoldhatatlan problémát.
Az erdészeti törvény egyébként is korlátozza a hektáronkénti fák számát (200 faegyed/hektár). Egy 9×11 m-es hálózat esetén ez 100 fa/hektáros egyedsűrűséget jelent. A 2009. évi XXXVII. törvény az alábbiak szerint definiálja a fás legelőt:
… olyan legelő művelési ágban lévő földrészlet, amelyet a fák koronavetülete egyenletes elosztásban legfeljebb harminc százalékban fed…
Fontos beszélni a fás-legelők szerepéről is, hiszen közel 1 millió hektár, gyep művelési ágba tartozó területünk van, amit érdemes lenne, minél okosabban hasznosítani. A legelő állatoknak elsősorban árnyékként és szélfogóként (szárnyék) tesznek jó szolgálatot a fák, facsoportok, fasorok. 


A kőrisek, hársak, kecskefűz, juharok, rezgő nyár, akác és az eper, valamint a tölgyek és a gyertyán alkalmasak lombtakarmányként való felhasználásra is.

A fás legelők fái főleg őshonos fafajok közül kerülnek ki, mint a kocsányos tölgy
(Quercus robur), vadkörte (Pyrus pyraster), mezei juhar (Acer campestre), magyar kőris (Fraxinus angustifolia subsp. pannonica), a rezgőnyár (Populus tremula) és a csertölgy (Quercus cerris). A cserjék közül leggyakoribb az egybibés galagonya (Crataegus monogyna), a vadrózsa (Rosa canina) és a kökény (Prunus spinosa). Bútorfaként szóba kerülhet a barkócaberkenye, vadcseresznye, dió, vadkörte és a kőris. 
Barkócaberkenye



Ajánlott olvasmány:

2018. január 26., péntek

Kapcs’ ford PhD jelentkezz!

 - Kivel, mikor, miről, miben, mennyiből? 

Elcsépeltnek vélt frázisok, mint a kitartás, csapatmunka és a szerencse rendkívül fontosak, hogy valaki célba érjen és fokozatot kapjon, de ami igazán integrálja a lelkes kutatót/oktatót az a KAPCSOLAT(ok) avagy a netvörking. Két cikk arról hogyan legyél boldog kutató/tudós 😉.

Olvasás ideje: 2-3 perc

Az első cikk a túlélés "10 parancsolata":

1.     Szenvedélyből, szívvel csináld ezt a kutatós bizniszt. Sokszor csak a lelkesedés áll az oldaladon.
2.    Válasz okosan témavezetőt vagy mentort. Legyen ő is annyira elkötelezett a kutatásod iránt, mint amennyire te vagy. Ez tükröződhet a témavezetődön. Ha lankad a lelkesedés, a mentorálás sem 
      kap hajtóerőt.
3.  Független, önálló gondolkodás. Ne hagyd, hogy konvencionális útra tereljenek. A szokatlan gondolatokat jobban fogadják, egy-egy konferencián, védésen is. Persze ne ess túlzásba, mert például a kutatás módszertanában, lehet, hogy a járt úttal érdemes kezdeni.
4.    Ne áldozd fel az egészséged a tudomány oltárán. A legtöbbször nem éri meg. Ha 40 év gyötrelmes kutatóév után ott állsz egy bottal és egy Nobel-díjjal a kezedben, család, barátok, unokák nélkül, fel fogod tenni a kérdést magadnak: Megérte? A stressz alattomos gyilkos. Ezért fontos, hogy egyensúlyt tarts a kutatási szenvedélyed és az Élet között.
5.    Tervezd meg előre a tudományos karriered. Ösztöndíjak, pályázatok és kollaborációk. Lehetőség szerint ne rögtönözz, lásd előre magad 5 év múlva. Vázold fel az odáig vezető utat és tegyél érte!
6.     Koncentrálj az eredeti kutatási kérdéseidre, hipotéziseidre. Ne engedd, hogy eltérítsenek ezektől.
7.   Fogalmazd meg az esetleges problémákat a kutatás alatt és beszéld meg a témavezetőddel. Ne halogasd, mert a halmozott gondokat nehezebb megoldani. Ha hangosan kimondod, elmondod a problémáid, lehet nem is olyan nagyok, mint azt elsőre gondoltad. Megint csak Kommunikáció!
8.  Oszd meg a világgal, a tudományos eredményeid. Ne csak folyóiratokban, hanem informális eseményeken, szemináriumokon, szakkollégiumokon is. Ez a rész trükkös, mert itt nagyon fontos az emberismeret. Előfordulhat az ötletlopás, ne adj’ Isten plagizáció is, ezért csak olyankor beszélj az eredményeidről, ha már be vagy biztosítva (folyóirat, konferencia, tudományos közélet) az adott témában. Az önmarketing fontos, mivel nagy valószínűség szerint csak így találhatsz társakra a tudományterületeden.
9.  Légy magabiztos és növessz vastag bőrt, mert előbb utóbb rád fognak szállni. Kritizálják a munkád, megkérdőjelezik a kutatási eredményeid. Fel kell készülnöd a kifejezetten bántó kijelentésekre is. De itt is igaz a mondás: Ami nem öl meg az erősebbé tesz.
10. Utolsó javaslatként érdemes fontólóra venni, hogy még egy nagyobb kutatási projekt elején – legyen az PhD vagy bármilyen kutatómunka – ismerkedj meg a leendő kritikusaiddal, bírálóiddal. Jó stratégia, ha tanácsot kérsz anyag és módszerben, vagy csak időről-időre kávézol/sörözöl velük. Még a végén lehet, hogy összebarátkoztok. 

A másik cikk, amit a figyelmetekbe ajánlok, Boldogkői Zsolt professzor tollából született. Remekül összefoglalja, hogy milyen buktatói lehetnek a kutatói életnek. Kezdve azzal, hogy teljesen haszontalan a kutatás, amit végzel. A süllyesztőbe kerülhet akár több éves munkád is, ha valami olyasmivel foglalkozol, ami senkit sem érdekel. A populáris téma mindig nyerő, mert legrosszabb esetben is, legalább a laikus érdeklődők a felszínen tartják a témát. Nem mellékes a pályázati pénzek elosztásánál sem, hiszen a populáris tudományágak, jobban húzzák a tudomány szekerét és végső soron újabb pénzeket vonzanak be. Ebből a fakad a közlési kényszer is, ami a publikált cikkek minőségének romlásához vezet. De ez egy ördögi kör, mert ha nem publikál eleget egy kutató, akkor pályázati pénzt sem fog nyerni.