Szén-dioxid áramok

Legfrissebb cikkünkben kimutattuk, hogy a talajlégzést, tehát a talajból a légkör felé tartó szén-dioxid áramot a talajhőmérséklet és a talajvíztartalom mellett a növényi biomassza is meghatározza. A vizsgált bugaci kaszált területen éppen a nagyobb biomassza (növényi tömeg) miatt volt magasabb a talajlégzés, összehasonlítva a szomszédos legelt területtel, ahol az eltérő kezelés ellenére a talajhőmérséklet és a talajvíztartalom mégis hasonló volt, mint a kaszált területen. Tehát a biomassza mennyisége megkülönböztető tényező volt a talajlégzés kezelésre adott válaszában. Mindezt mérésekkel, adatokkal, számításokkal és modellekkel támasztottuk alá. 

Talajlégzés mérés a bugaci kaszálón, kaszálás után

A kifejlesztett új talajlégzés modellt mások számára is elérhetővé tettük, ezáltal pontosíthatók a talajlégzés becslések. Sőt, akár fényképek által is becsülhető a talajlégzés, hiszen ha a biomasszáról fényképet készítünk és előzetesen jó összefüggést kaptunk a mért biomassza és a mért talajlégzés között akkor a képekből kinyert biomasszát jellemző vegetációs indexek segítségével közvetlenül is lehet nagyobb (hektáros) területekről, gyorsan (pár óra alatt) talajlégzést becsülni.

A talajból a légkör felé áramló szén-dioxid áram a teljes ökoszisztéma légzésének akár a felét is kiteheti, amely természetes folyamat, de ha a talajlégzés felülmúlja a talaj által megkötött szénmennyiséget, akkor az már probléma. Azért probléma, mert csökkenhet a talaj produktivitása, hiszen romlik a talaj szerkezete a humusz lebomlása révén, illetve növekszik a klímaváltozást serkentő szén-dioxid légköri koncentrációja. 

A mezőgazdasági tevékenységek (pl. legeltetés, kaszálás vagy szántás) során tehát arra is figyelemmel kell lenni, hogy minél kevesebb szén távozzon el a talajból a légkörbe. 

Bővebben: http://link.springer.com/article/10.1007/s10705-015-9732-3?wt_mc=internal.event.1.SEM.ArticleAuthorOnlineFirst

Az eredmények az MTA-SZIE Növényökológiai Kutatócsoportnak köszönhetőek. 

Szén-dioxid a talajban

Napjainkban sokat hallhatunk az emelkedő légköri CO₂ koncentrációról, amely éppen ebben az évben érte el először a 400 ppm-es (ppm = „parts per million”, 1 millió molekulából mennyi az adott molekulák száma) értéket (március havi átlag). Ennél is magasabb lesz az évszázad végére, amikor becslések szerint – ha az emberiség nem tesz ellene - elérheti akár a 700-800 ppm-es szintet is. Nem is kell túl messzire mennünk azonban ahhoz, hogy ennek az értéknek a többszörösével találkozzunk – csak néhány centiméterrel a talajfelszín alá. Kutatásunk a talajban tárolt szén mobilizációjával, atmoszférába kerülésével foglalkozik, amely folyamat, számos egyéb tényezővel együtt, nagyban meghatározza a légköri CO₂ koncentrációt.
Talajbeli CO₂ koncentráció 5 és 35 cm mélyen (homoki gyep talaja):