Melyek azok a technológiák, amelyek felhasználásával csökkenthetjük a szén-dioxid kibocsátást?
Ebben az adásban (http://www.bbc.co.uk/programmes/b06ptny7) a kibocsátással kapcsolatos
problémák megoldási lehetőségeiről esik szó. Hogyan szolgálható ki a népesség növekedésével
együtt járó emelkedő energia-igény anélkül, hogy a CO2-szint veszélyes mértéket
érne el? A napenergia a járható út? Vagy energia-növények telepítése? Mi a
helyzet a nukleáris energiával? Ki tudunk-e vonni szén-dioxidot a légkörből?
Egyáltalán, elég-e mindez a légköri CO2-koncentráció csökkentéséhez?
A napenergia lesz az elektromos rendszerek fő
energia-ellátója a jövőben – ezt állítja Ben van Beurden, a Shell olajtársaság
vezetőségi tagja. Hihetetlen gyorsasággal terjednek a tiszta technológiák, de
vajon elegendően gyorsan-e ahhoz, hogy a kívánt 2 °C alatt maradjon a
hőmérséklet-emelkedés?
Malawi-ban, a világ egyik legszegényebb
országában a tárgyalások inkább arról szólnak, hogyan lehetne egyáltalán
energiához jutni. Itt a klímára való hatás leginkább az erdőirtás és a
faégetés. Ez az ország azt vállalja a párizsi klímacsúcsra, hogy hatékonyabb
tüzelésre vált át, erdősít, és növeli a napenergia-felhasználást, melyhez
segítséget kér a gazdag országoktól.
Nagyon csábító lenne a szén felhasználása, de
ez klímavédelmi szempontból nagyon rossz irány: ha a fejlődő országok fejlődő
gazdaságuk energia-igényét szénnel fedeznék, az felgyorsítaná a klímaváltozást.
Ehelyett a megújuló energiák felhasználása a cél, és erre komoly elmozdulás
látszik. Kína és India inkább a nukleáris energia felé nyit pillanatnyilag, ez
azonban nagyon drága. Tömegessé inkább a napenergia felhasználása válhat, a
napelemeké és a napkollektoroké. A napenergia részaránya a jelenlegi kevesebb,
mint 1 %-ról várhatóan 6-16 %-ra fog növekedni 2050-re. Ez is gyorsabb ütem
már, mint amit eddig előre jeleztek, további ugrás az olcsó tárolási
megoldásokon múlhat. Nem csak akkor van szükségünk energiára, amikor a nap süt,
vagy a szél fúj, hanem folyamatosan.
Marokkó egy érdekes megoldással állt elő: a
panelek követik a nap mozgását a nap folyamán, elektromosságot is termelnek, de
sóolvadékos technológiával is tárolnak energiát, ami napnyugta után használható
fel, akár 7-8 órán keresztül is. Szinte 24 órás energia-ellátás a nap
energiájának felhasználásával! És az energia-többlet akár exportálható is. A
telepítések, beruházások azonban lassan jönnek létre azokban az országokban,
ahol erre kevés az megfelelő tudású üzletember, szakember. (Az érdeklődőknek egy link a technológiáról: http://ezermester.hu/cikk-5072/Soolvadekos_naperomu)
További probléma, hogy a megújuló energiaforrások,
melyek pillanatnyilag az összes energiaigény 1.5 %-át adják, mind
elektromosságot állítanak elő. Ez azonban a bolygó teljes energiaigényének csak
egyötöde. A közlekedés, fűtés stb. energiaellátását is biztosítani kell, és itt
már fontos kérdés a kibocsátás-csökkentés, vagy épp a szén-megkötés és -tárolás.
Ez utóbbi eljárás az égetésből származó szenet a földfelszín alatt mélyen
elhelyezkedő kőzetek pórusaiba juttatná. A módszer azonban nem ad végleges
megoldást és drága is. Ugyanakkor az IPCC is ezt a megoldást említi, mint lehetségest
arra az esetre, ha nem tudjuk tartani magunkat a szén-dioxid kvótákhoz. A
negatív kibocsátást a következő módon gondolják biztosítani: gyorsan növő energia-növények
telepítése, azok fotoszintézise révén CO2 megkötés a légkörből, égetésükkel
elektromosság előállítása, majd az égéstermék széntartalmának geológiai tárolása.
Hogy mindez mekkora földterületet igényelne? Hát a jelenleg mezőgazdasági
haszonnövények termesztésére használt terület egy-kétharmadát csak
energianövények számára! Ennél sokkal járhatóbb útnak tűnik, hogy azokat a
növényi részeket égessük el, amelyeket pillanatnyilag nem hasznosítunk, és ne
próbáljuk további területeket művelés alá vonni.
