A szén-dioxid kvóta
biznisz megjelent az állattenyésztésben!
A klíma változik és ebben az agráriumnak 10-25%-os a részesedése
a kibocsátott üvegházhatású gázokon keresztül. A szektor azonban nemcsak
részbeni okozója, illetve szenvedője de egyben megoldási kulcsa is a klímaváltozásnak.
Az agrárium ugyanis számos technológián keresztül képes a kibocsátás csökkentésére,
sőt a szén-dioxid megkötésére is. A kvóta biznisz ezt lenne hivatott támogatni.
De kezdjük ott, hogy az ipar vagy az energia szektor jelentősebb
mértékben járul hozzá a kibocsátásokhoz, mint az agrárszektor, ám a csökkentés
végett bevezetett szén-dioxid kvóta kereskedelem ott nem eredményezett valós
kibocsátás csökkenést. Azért nem, mert pl. a kvóta bizniszhez kapcsolódó tiszta
fejlesztési mechanizmus során egy fejlett országbeli ipari cég fejlődő
országban történő megújuló energia forrás alapú beruházása kibocsátás
csökkentésnek számolható el, vagyis nincs valós csökkentés, csak a ki nem bocsátott
szén-dioxid értékesítése történik a piacon (ha fosszilissel állították volna
elő ugyanazt az energiát akkor valóban nagyobb lenne a kibocsátás). A kvóta
bizniszben túl sok kibocsátásra jogosító egység van a piacon, felhígult a piac,
sőt alapvetően pl. vízi erőmű létesítését segíti Kínában. És ez baj? Tulajdonképpen
nem, csak ettől még nem csökken a valós kibocsátás, csupán kisebb arányban nő. Pörög
a gazdaság, van termelés, van adó, van energia, van közjó!
 |
| Farm USA-ban |
Az állattenyésztésben, illetve egyelőre a fejlődő országok
tejtermelésében (és itt is csak a 100-as állatlétszám alatti tehenészetekben) megjelenő új kvóta biznisz hasonló sémára épül. Élelmezésre szükség van, tehát sehol nem az
állatok csökkentése cél, ami főleg a fejlődő országokban nem lenne megindokolható,
ellentétben a pazarló/habzsoló Nyugattal (egy bangladesi 4, míg egy egyesült
államokbeli 120 kg húst eszik évente, vagy egy szudáni 0, míg egy finn 361
liter tejet fogyaszt). Mi a teendő? Burkoljuk be az egészet és „klímavédelmi
technológiákon”, illetve ilyen jogcímeken keresztül ösztönözzük a termelés
növekedését a fejlődő országokban?! A tejtermelésben most bevezetett kvóta
biznisz erről szól.
Ez számos kérdést vet fel.
 |
| Farm Kenyában |
- Miért nem a fejlett világ, intenzív produkcióján keresztül tesztelik először a bizniszt, ahol valóban jelentős kibocsátás csökkenést lehetne elérni?
- Miért nincs benne a rendszerben a legelő talajának szénmegkötésének támogatása, ami valóságos megkötést eredményezne?
- Kik lesznek a befizetők a rendszerben? Elképzelhető, hogyha nem sikerül teljesíteni az előírásokat akkor egy élelmiszertermelő farm befizető lesz a rendszerben, ergo klíma büntetésként kap?
- És hol marad a fogyasztó felelőssége…? Miért nem a nagy fogyasztók kerülnek be a kvóta bizniszbe a kicsik meg nyernek az ügyön?
- A gazdáknak ez egy újabb adminisztrációs teher lesz? Vagy pénz áll a házhoz? Aki ügyes és időben kapcsol annak ez valószínűleg valóban potenciálisan többlet jövedelmet jelent!
- Bár nem lenne egyszerűbb ha a termékek valós árát fizetné meg a fogyasztó?
- Ha ezek a klímavédelmi technológiák egyben produkció növelők, akkor minek köré a klíma biznisz?! Elég lenne egy tudástranszfer! És akkor a farmerek több terméket tudnának eladni és a klíma is megmenekülne!
- Lassan a klímaváltozáson már mindenki nyer… Nyer az ipar és az energia szektor, beindultak a megújulók köré csoportosuló érdekszférák és most az állattenyésztés juthat többlet jövedelemhez!
Örüljünk, sírjunk, vagy nevessünk; mindenki írja meg, mert ez a
kutatások irányát (érdemes-e ezért kutatni?) és ezen keresztül a
döntéshozatalok hátterét is befolyásolja!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése